Lion Rampant

Búcsú a brazil bombázótól

Anelka után túladott a klub a másik ellenforradalmáron is, Alex a PSG-hez igazolt. Londoni pályafutását a sérülések és a nagy gólok jellemezték, illetve az, hogy mindig volt a posztján egy jobb jelölt. Díjazzuk, hogy nem a QPR-hez ment, nomeg hátha Ancelotti még ki tudja belőle hozni a maximumot.

Négy és fél év után hagyta el a Chelsea-t Alex Rodrigo Dias da Costa. Már 2004-ben szerződtette a klub, de három évig a PSV-ben izmosodott a brazil, mivel nem kapott munkavállalási engedélyt. A szurkolók már érkezése előtt a szívükbe zárták , hiszen a BL-ben az Arsenalnak fejelt fontos gólt. Kék mezben a Liverpool ellen debütált, és végül 39 meccsen játszott az ezüstös idényben, legfőképp annak köszönhetően, hogy Terry és Carvalho sokat bajlódott sérüléssel. A Boro ellen már megmutatta igazi fegyverét, bődületes szabadrúgásgólt szerzett, aztán a Rosenborg ellen is betalált. Persze sokkal emlékezetesebb a Liverpool elleni elképesztő lökete az őrült 4-4-ről, valamint az Arsenalt kilövő ágyúgolyógólja. Az alábbi videón mindegyiket újra át lehet élni.

Egy stabil átlagot rendre hozott, fizikális erejére sokszor volt szükség, a még butább focit játszó ellenfelek fel- és beívelt labdáit jó százalékkal fejelgette ki. Örültünk, hogy ott van a keretben, hiszen lehetett rá számítani, megállta a helyét, amikor kellett, de a Terry-Carvalho, majd a JT-Ivanovic kettősre is előbb tette volna a voksát az egyszeri Chelsea-drukker. Aztán a sérülések sem kímélték: 2009 őszén, majd 2010 októberében is kidőlt hosszú hónapokra. Az idény végére visszatért, de csak Luiz rossz formája miatt került be a kezdőbe.

Idén végül játszott 9 meccsen, kezdőként 6-szor, de egyszer kiállították, a West Brom elleni gólban csúnyán benne volt, Leverkusenben és a Pool ellen sem állt a helyzet magaslatán. Hiába, sebességéből sokat vesztett (mert volt neki, gondoljunk csak a Coventry ellen kivágott sprintre), és a feltolt védekezés esetében egy lassú hátvéd hatalmas lehetőség az ellenfeleknek - ahogy azt láthattuk bőven az ősszel. Ezzel együtt hatalmas meglepetésként hatott, hogy száműzték a keretből - a lapok szerint nem is használhatták az első csapat tagjainak fenntartott parkolót -, Anelkával együtt pedig átigazolási kérelmet nyújtott be. Ha csak a pályán nyújtott teljesítményével nem volt elégedett Villas-Boas, azt másként, csendesebben is el lehetett volna intézni, azt pedig a brazil bekkből - Anelkával ellentétben - nem nézzük ki, hogy esetleg lázadozott volna vagy beszólt a szakmai stábnak.

Nyilván játszani akart, erre a Chelsea-nél már nem lett volna lehetősége, így aztán világos, hogy továbbáll. Nyáron még a Bayern és a Juve érdeklődéséről is hallani lehetett, 8-10 millió fontos vételárakkal, aztán hosszú hetekig nem kereste senki Alexet. A QPR bejelentkezett, a klub bele is ment az üzletbe, de szerencsére a védő többre vágyott, nem akart egy levegőt szívni Joey Bartonnal és kikosarazta a legutálatosabb londoni csapatot. Ancelottinak sem kellett több, gyorsan lecsapott rá - a klub is jól jött ki ebből, hiszen a franciák többet fizettek Alexért.